A legtöbb játékbaba egy jól ismert sablon alapján készül. Halványsárgás-rózsaszínes bőr, szőke, esetleg barna haj. Általában hosszú, göndör hajú kislány babákkal vannak tömve az üzletek polcai, elvétve egy-egy kisfiúra bukkanhatunk. Arcuk kidolgozott, általában mosolygósak, mert az olyan édes (=eladható). Az utóbbi években nagy divatja lett a teljesen beszűkült funkciójú babáknak. Cumisüveges-pisilős baba, ha-megöleled-mondja-hogy-mama baba, gombnyomásra mászó baba és társai.
Azonban ha jobban belegondolunk, ez két oldalról is veszélyes játék a gyermekekkel.
Egyrészt olyannyira beszűkíti a gyermek fantáziájának mozgásterét, hogy az hosszú távon sorvadásra van ítélve. A gyerekek már egész kicsi korukban felismerik az emberi arc érzelmi megnyílvánulásait. Ha a babája folyton mosolyog, egy idő után nem tudja őszintén hinni, hogy egy baba szomorú is lehet.
Másrészt a sablonos babaképpel egy olyan ideál-mintát vésünk erőszakkal a gyermekbe, ami felnőtt korában nagyon súlyos következményekkel járhat. Ezt ma már egyértelműen látjuk a Barbie-babák és anorexiás fiatalok kapcsolatából.
Különösen nagy rombolást végezhet az átlag-baba sablon az átlagostól valamiben eltérő gyermekek pszichéjében. Egy ázsiai vagy afro-amerikai kisgyereknek -nem túlzok- életbevágóan fontos, hogy babáiban önmagát viszontláthassa.
Bár a gyerekek (hacsak külön nem hívják fel rá a figyelmüket) kb. 5-7 éves korukig nem foglalkoznak sem az emberek, sem a babák bőrszínével, azonban tudatalattijukban mint norma rögzülnek a kisgyermekkorukban őket körülvevő világ tulajdonságai.
Kicsit egyszerűbben: ha nem látnak maguk körül hasonló bőrszínű embereket és babákat, saját magukat sem fogják elfogadni kamasz- és felnőttkorukban. Szomorú igazolása ennek a jelenségnek az a felmérés, amiből kiderült, hogy az USA-ban sok fekete bőrű kislány úgy gondolja, hogy a fehér bőrű babák szebbek, mint a fekete bőrűek. Nem nehéz kitalálni, mit fognak érezni ezek a lányok kamaszkorukban, ha a tükörbe néznek.
Nem kell, hogy egy színes bőrű gyermek valamennyi babája azonos bőrszínhez tartozzon. Sőt! Az az ideális, ha minél többféle etnikumot megjelenítő baba veszi körül a játéka során. Így válhat önmagával elégedett, embertársai felé nyitott felnőtté.
Nem csak a többségtől eltérő bőrszínű gyermekek számára jelenthet segítséget egy hozzá hasonló baba társasága. Kiváló énképfejlesztő hatása van az egészségükben károsodott, vagy sajátos nevelési igényű gyermekek körében egy hasonlóan "sajátos" babának. Óriási lelki segítség egy komoly műtét nyomait magán viselő, vagy fogyatékkal élő gyermeknek egy baba, aki ugyanolyan nehézségekkel "küzd", mint ő.
Nem csak a "más" gyermekeknek hasznos, ha különleges babáik vannak. Az egészséges, átlagos kinézetű gyerekeknek is csak a javára válhat néhány színes bőrű, illetve SNI (sajátos nevelési igényű) baba. Ugyanis gyermekkori emlékeik közé nekik is beépülnek ezek az élmények, mint norma, és felnőttként nyitott szívvel, előítéletek nélkül fordulnak az embertársaik felé.Mindezt a nyugati országokban már felismerték, pl. az USA-ban tömegével lehet kapni a legkülönbözőbb etnikumú és SNI babákat. Sok mindent nem kedvelek, ami nyugaton divatos, de ebben úgy érzem, igazuk van.
Aki nem hiszi, kérdezze meg azt a szemüveges, szemtapaszt viselő kisfiút, akinek hatalmas boldogságot (és hű alvótársat) szereztem egy szemüveges, szemtapaszt viselő baba elkészítésével.
Nagyon jó az blogod és köszönöm, hogy megosztod velünk ezeket a "titkokat".
VálaszTörlés