2011. december 31., szombat

Útravaló 2012-re



"Légy Te magad a változás,
amit látni kívánsz a világban!"


(Gandhi)

2011. december 6., kedd

A Mikulásról - őszintén (?)

Kezdő szülőként úgy döntöttem, én nem fogom a gyerekeimet Mikulással, Jézuskával, húsvéti ugrifülessel és egyéb zagyvaságokkal traktálni. Elvégre a gyerek is önálló személyiség, megérdemli, hogy komolyan vegyük, és ne hazudjunk neki. Ideértve a klasszikus meséket is békakirállyal, sárkánnyal, manókkal.
A dolog valahol ott siklott félre, hogy a tágabb környezet nem volt hajlandó tekintetbe venni elhatározásomat, és éreztem, ahogy elsodor az áradat. Megadtam magam.
Már nálunk is van Mikulás, van mesebeli sárkány, csodatévő jótündér.
És amikor a fiamat nézem, ahogy reggel izgatottan az ablakba kitett cipőcskéhez rohan, egyáltalán nem bánom, hogy elvesztettem a csatát a mesebeli lények ellen.

Egy kis ízelítő a téli dekorációból (üvegmatrica)

(Megjegyzés: Arra továbbra is ügyelek, hogy a meselények ne legyenek ijesztőek. Az olvasott és látott meséket is szelektálom, rémületre okot adó mesék nincsenek nálunk. És magam sem ijesztgetem a gyereket padláson lakó szörnyekkel, zsákos emberrel, gonosz fognyűvő manókkal. Nem próbálom már október elején azzal nevelni a gyereket, hogy ha rosszalkodik, nem hoz semmit a Mikulás. A gyerekek próbálnak jók lenni, még ha nem is mindig sikerül. Tartsuk tiszteletben érzéseiket.)

2011. december 4., vasárnap

Mikrofonos játék

Jót tesz az orra alatt motyogó és a hangoskodásra hajlamos gyereknek egyaránt.
Keressünk egy tárgyat, ami némi hasonlóságot mutat egy mikrofonnal, például egy fakanál vagy egy vécépapír-guriga tökéletesen megteszi. Válasszunk egy mondokát vagy éneket, amit a gyerek nagyon jól tud (fontos, hogy a játék közben ne a szövegre kelljen koncentrálnia, 5-6 év alatti gyerekek képtelenek egyszerre többfelé osztani a figyelmüket).
Amikor a szájához tartjuk a mikorfont, akkor hangosan kell mondania a mondókát, ha elvesszük onnan, akkor halkan.
Ennyi.
Néha már szégyellem magam, olyan együgyű játékokat írok ide, de aki kipróbálja a gyerekével otthon, meglátja, sikere lesz. (Persze minden gyerek más, az én srácaimnak ezek nagyon bejönnek.)

2011. december 2., péntek

Játékok, amiket szeretünk III.

Kicsi házunk egyszerűen nem alkalmas a jelenleginél több nagyméretű játék befogadására. Sajnos le kellett mondanom a hintalóról és a kis trambulinról is, nem tudnánk olyan helyre tenni, ahol biztonságosan tudják a srácok használni. (Nem tudom, másnál ez hogy megy, de az én fiaim igen kreatívak, ha a játékok alternatív felhasználási módjairól van szó. Nyilvánvaló, hogy a hintalón állni próbálnak, a trambulinról meg hol egyik löki le a másikat, hol a másik az egyiket. Mindez önmagában nem is zavarna, de mindenhol ott egy ágyvég, egy szekrénysarok, ahova beütik magukat.)
Száz szónak is egy a vége, egy ideje elkezdtem a kisméretű játékokra koncentrálni. Azokból is igyekszem jó minőségű és fejlesztő jellegű játékokat beszerezni. Például társasjátékokat. Ezek nagy "hátránya", hogy gyakran szülői együttjátszást igényelnek. Ami persze egy nagyon klassz dolog, igyekszem is így felfogni, és nem nyügként megélni, amikor tizedszer kérik egyhuzamba a "festékeset', a "malacosat", a "macisat", és egyéb társasjátékokat.
Ezek közül most a "festékeset", polgári nevén Picco Klecksolinot szeretném a figyelmetekbe ajánlani.
3 éves életkortól ajálják, de ez valószínűleg csak biztonsági okokból van így, 2 éves kortól nyugodtan lehet vele próbálkozni (természetesen csak szülői felügyelettel, a kis színes papírkorongok kóstolgatásra csábítanak.)
A játék menete igen egyszerű, minden játékos kap egy palettát, a palettából kivett színes korongokat pedig lefordítva kell középre tenni. Sorban húznak a játékosok 1-1 korongot, és ha még nincs olyan a palettájukon, a helyére teszik, ha már van, akkor középre visszateszi. 2-3 perc alatt lejátszható, nincs dobókocka, bábu, a legprimitívebb társasjáték, amivel eddig dolgom volt, és itt a legprimitívebb szót egyáltalán nem leszólásként mondom. Nagyon jó arra, hogy a legkisebbeket bevezesse a társasjáték szabályokkal terhes világába, ahol mindenkinek ki kell várni a sorát, és vannak győztesek és vannak másodikok és harmadikok, negyedikek.
Nem mellesleg kiváló alkalom a színek észrevétlen tanítására, tanulására.